2010. december 19., vasárnap

Karmapolisz

Caligula

Megtapsoltuk a saját életünket.
Ugyanaz – minden nap.
Mosolyogva meghajolnak,
Hazamennek –
Én magammal maradok.

Tetszett?
Éhes vagyok.

--Elvitte a karmarendőrség. Borgőzös nevetés.--



2010. december 12., vasárnap

Könyvtáros és az Alkímia (Dámától)

A gyűlős idejéig van még egy kis időm. Az egyik képem mögött van egy kis titkos zúg, ahová könyveimet teszem. Előveszem az egyiket. Ó, igen, hermetikáról, alkímiáról szól! A Könyvtárostól kaptam, kihez szívesen megyek, hogy meghallgassam csodás történeteit a világról. De ez titok …

Sokan rossz szemmel nézik, hogy nőként olyan dolgokkal foglalkozom, mi a férfiak privilégiuma. De ha még megtudnák, hogy az okkultizmus is érdekel, a sátán szövetségeseként tartanának és kiutálna a nép. Pedig ha tudnák! Szerencsémre viszont pár emberben társra találtam, kik tudják oltani szellemi szomjúságomat. Az egyik a Bolond, ki nagyon messzi tájak tanításait adja át nekem, másik a Könyvtáros, ki kultúránk gyöngyszemeiről mesél nekem. A harmadik a Szerzetes, ki kolostorának titkos rendjében tanulmányozza az okkult műveket, hogy ezeken keresztül tanulmányozza Isten által teremtett világ törvényeit és ezáltal magát Istent.

Belelapozok a könyvbe:

„A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.”

Tabula Smaragdina


2010. december 10., péntek

A Gyermek (Dámától)

Visszamegyek a kertre nyíló ablakomhoz, megnézem, mi történik odalent. A gyerekhad boldogan játszik, a felnőttek problémáiról mit sem sejt. A köztük feltűnik nekem egy. Olyan 3 éves körüli lehet. Mosolya kedves, gödröcskéket rejt. Míg a többiek harsányan játszanak, ő csendesen figyel.

Eltűnődöm ...

Régebbi énemre emlékeztet.

2010. december 9., csütörtök

Könyvtáras beszáll

Jó Királyom és az Udvar népe!

Mielőtt még kiderülne, hogy én sem tudok írni, feltenném bizalmas kérdésemet, válaszolj rá lelkiismereted szerint:

Lelkeim e szép világban, mikor jártatok ti utoljára a Tudás Templomában? Mikor merítkeztetek meg szép szavakban, rigmusokban, mikor jártatok az emelkedett gondolatok tarka mezején? A testetek és lelketek ha dúskál a táplálékban, a szellemetek nem éhezik tán?

Okuljatok Barátaim, de mindez nem elég... okkuljatok is! Alkímia és szellemi törekvés nélkül csak porhüvelyek vagyunk!

Emlékezzetek hát - okulni, okkulni és okkkulni!

Én szóltam. A Könyvtáras. Találkozunk?

Thousand shades

A csend sugarai óvatosan verődnek vissza rám a varázstó tükrének finom törésein keresztül. A titok csak bolondság. Tűnődöm – mit láthatsz?

I need a little light.


És ím a hároméves

Az udvar tán már hiányolt hát hallatom hangomat, de vajon jó helyre írom e soraimat. ..
Hároméves vagyok gyermek testben, mély gondolatok, érzelmek kavarognak bennem.
Ezt a paradoxont feloszlatni nem tudom, de talán az udvarban megtalálom mentorom.

Unlike me

víz
lelassulás
lebegő mozdulatlanság
időnélküliség
szeretet
szerelem
vágyak
álmok
félelmek
illúziók
érzelmek
...
lágyság
gyengédség
nőiesség
sellők
Andersen
vihar
nyugalom
mélység

Like me

Látkép Nevenincs Királylányra (Dámától)



Fekete macskám lábamhoz dörgölődzik, majd felugrik a Nyugatra nyíló ablakom párkányára.
Így figyelmemet én is arra fordítom. Ablakom a kastély varázstójára nyílik, ahol a lenyugvó
Nap fényében meglátom Nevenincs Királylányt.
Szeme hol a tó fodródzó vizébe tekint, ahol csodálja arcának sokszínű, váltakozó fényét, hol
felnéz az égre, bámulva a lenyugvó Nap sugarait.
Bolond Ő, gyermeki lelke nyugtalanul megnyugvást keres.
Meghív engem is.
A Bolond disszonanciája a Kritikust
A Királylány vibrálása a Nőt
A Gyermek nyugtalansága az Anyát

2010. december 7., kedd

A Király (Dámától)


Egyszer csak hangos üdvrivalgást hallok! A fejemet jobbra fordítom és megjelenik délceg paripáján Mátyás király(fi) (hmm, reneszánsz, humanisztikus világkép, nem is rossz … Bár asszem az én parókám barokk, sebaj, előre járok az időben ;) Bár akár lehetnek tőlem a kelták is, akkor meg Arthúr király :D.)

Kedveskedő bókjaival halmozza el a hölgyeket. Ő már csak ilyen …

Ifjú kora miatt még hárítja a királyi pozícióval járó felelősséget és terheket, inkább az élet napos oldalán heverészne. De sebaj. Ezért van az én barátosném, a királyné, hogy ő ezt átlássa és ezen az időszakon átsegítse.

Nevenincs Királylány vagyok



Tükör által
Változásban.

Megoszt a tekintély.
Ingat a támasz.
Hajt az őrület.
Bénít a csend.
Sürget a tudás.
Marasztal a kicsinység.
Szorongat a rend.

Hol vagyok?
Udvar –

Tétovázom.
Megpihennék.



Bár néha kisétálok a varázstóhoz, általában toronyszobámból figyelem az Udvar mindennapi életét, és az ismeretlen vándorokat, akik közelednek a Várhoz.











Ám újabb rejtélyek hívnak – messzi, ismeretlen tájakra, az Óperenciás tengeren is túlra.







Ha elvégzem küldetésem, és rátalálok nevemre, új emberként térhetek vissza az Udvarba.



A távoli jövő már itt van – mégsem ismerem titkát.
















Tükröm, tükröm.