2010. december 19., vasárnap

Karmapolisz

Caligula

Megtapsoltuk a saját életünket.
Ugyanaz – minden nap.
Mosolyogva meghajolnak,
Hazamennek –
Én magammal maradok.

Tetszett?
Éhes vagyok.

--Elvitte a karmarendőrség. Borgőzös nevetés.--



3 megjegyzés:

  1. Karmarendőrség?
    Kedves nevenincs, én nem értem amit írsz. Tán túl sok volt a bor? (Ez csak vicc volt.--hahaha)
    Szeretnéd, hogy értsem? Vagy ez így neked jó? Egyébként tetszett. És ha éhes vagy, jó étvágyat, egyél! Unod a mindennapot? Miért van olyan érzésem, hogy segítséget kérsz? És miért pont Caligula?

    Figyelek!

    A királyné

    VálaszTörlés
  2. Kedves Királyné, ráhibáztál: valóban nem voltam már szomjas, amikor készítettem a bejegyzést. Ki vagyok? Egyszer én, máskor én, ellenkező esetekben pedig én - ha meg nem, akkor én. Nevem nincs.
    Mivel nehezen éltem meg a harmincadikat, megfelelő programként délután Munkácsy Krisztus trilógiáját, este pedig az Ericsson Stúdió Caliguláját választottam inspiráló fájdalomcsillapítóként - mindezt némi seafood kíséretében száraz vörös borral öblítettem le. Az eredmény sem maradt szárazon. Keserédes csúcsélményem vezette ujjaimat a billentyűzeten - másnap mélypont következett. Egy Angyal azonban segítségemre sietett - Kiss from a Rose. Az ünnepet békében várom. Királyné, bár ijesztően lenézőn fordultál felém, amikor legutóbb az Udvarban találkoztunk, mégis, érzékelem érdeklődésed, melyet örömmel fogadok. Köszönettel és hálával nézek tükrödbe. És én is figyelek.
    Békével:
    Nevenincs

    VálaszTörlés