Fekete macskám lábamhoz dörgölődzik, majd felugrik a Nyugatra nyíló ablakom párkányára.
Így figyelmemet én is arra fordítom. Ablakom a kastély varázstójára nyílik, ahol a lenyugvó
Nap fényében meglátom Nevenincs Királylányt.
Szeme hol a tó fodródzó vizébe tekint, ahol csodálja arcának sokszínű, váltakozó fényét, hol
felnéz az égre, bámulva a lenyugvó Nap sugarait.
Bolond Ő, gyermeki lelke nyugtalanul megnyugvást keres.
Meghív engem is.
A Bolond disszonanciája a Kritikust
A Királylány vibrálása a Nőt
A Gyermek nyugtalansága az Anyát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése