Kedves Népem!
Flow országomban tengernyi a foly(amat)óm
Szemeitek tükrében, megerősítő volt végre királyként állni.
Titeket hallgatva, hamar megláttam, gyakran Mátyáskodom.
Mert ha a trónuson ülök - ti lehet, hogy a presztizsem miatt tiszteltek- s elveszíteni érzem személyes kapcsolataimat veletek, kik szíVesebb életet éltek.
Szeretek a népem között járni, ott érzem - én is élek.
Korábban tagadtam a vándor létem, belül mégis a szabad utazó lovag életmódjára vágytam (ki ereje szempontjából nagyon férfias). 10 hónapja érkeztem vissza hosszúra nyúlt kalandozásomból.
Udvari Bolondunk sokat segít nekem. Jóban vagyunk. Ő is rendre elfogadja a tükrömet a színfalak mögött.
"Tesóság" energiája is gyakran övez.
A szomszédos országok királykisasszonyai bizonyosan ezért is éreztek engem sokáig - veszélytelennek.
Kit királynőként nem sikerült oldalamra vennem, (aki miatt apám az öreg király engem is majdnem végleg száműzetett) sikerült végleg elengednem.
A Kelta királyságból mindenesetre elhoztam a keresztet.
Az igaz királynő a küszöbön áll, és fényes holdsarlóval a szemében: Vár.
Látja, ahogy erősödöm helyzetemben - mint belsőleg érett király, a saját vára ura.
E tüzes vértet is ő adta nékem, pont e héten.
Amit szívből jövő jóérzéssel viselek.
S ő is lelkesít ezen árnyakkal teli csatában,
Igaz harcot vívok
s lábam biztosan áll.
Novemberben megérkezem létembe.
Tapasztalom hogy Helyemen vagyok.
S lám-lám ti is elfogadtatok királyotoknak.
Ci ki rályfi eltűnőben.
E héten távolabbi vidékek lakói is elkezdtek
Tonnak hívni, vagyis igaz Királynak,
s lélekteli pillanatokban is vezetőként fogadnak el
ennyi
Mára
Áldásom e nagyszerű országra!
2010. december 6., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése