Kicsiny szobámban ülök, ami a vár keleti tornyában található. Épp arcomat sminkelem, s belenézek a tükörbe. Megigazítom fehér parókám, s magamra teszem a rizsporom. Ma egyik kedvenc ruhámat vettem fel, a bordó, fehér, nagy galléros ünnepi ruhámat. Hisz ma különös összejövetelre hívott össze minket az ifjú király, melyre izgatottan készülődöm.
A királyné távoli rokonaként kerültem az udvarba, még gyerekkoromba. Származásom előkelő, nemesi vér folyik az ereimbe. Özvegy vagyok, férjem, ki jó ember volt, nem rég halt meg, hamar elesett a háborúban. Kedvenc időtöltésem a filozófia és a művészetek. Szívesen hallgatom a bárdok költeményeit és lantjuk játékát, anno még a király idejében én szerveztem a bálokat és bárdok versenyét.
Hopp, az ablakomon kopogtatnak. Fehér galambom és varjúm várja, hogy beeresszem őket , galambom a jobb, varjúm a bal vállamra repül. Ismét híreket hoztak, messzi tájak üzenetét. Kedvenc madaraim olyan helyekre is eljutnak, melyet halandó lába nem taposhat, emberi szem számára láthatatlan.
Igazi koromat nem lehet tudni: van, hogy 25, van, hogy 40 évesnek tartanak.
Jellemem is homály fedi, van, aki szerint hablelkű lányzó vagyok, van, ki szerint a sátánnal szövetkezem. Ilyenkor jót nevetek, hisz számomra ezek végletek már csak a mesékben léteznek.
Nevem Adél (jelentése nemes), bár a Bolond Juditnak szólít, mely okát nem ismerem, idegenül cseng nekem e név. Tán szívében egy régi kép torz árnyéka vetül rám? Eh, ezt nem érhetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése