Özvegykirályné vagyok. Akinek először a férje volt az uralkodó, majd halála után a fia. Grófi családból származom. Elhunyt férjem, annak idején, királyfi korában belémszeretett, harcolt értem és így kerültem mellé. Ugyanis a szomszéd ország királylányát szánták neki politikai okokból. És én is ellenálltam, mert azt gondoltam, hogy egy király mindig megcsalja a királynét. És ezt az én büszkeségem nem bírja elviselni. Ráadásul nekem nincs szükségem egy trónra. Én legszíveseb-ben elvonulok. De végül, mikor láttam, hogy mekkora áldozatra és harcra képes értem a szerel-mem, megadtam neki magam. Az értem való kitartó harca legyőzte a büszkeségemet és végül kiderült, hogy nem is minden király csalja a királynőt. Én soha nem akartam igazából a trónon ülni, uralkodni és most sem akarok. Mert tudom, hogy az nagyon sok energiát vesz el és van számomra más, ami fontosabb mint az uralkodás. Hisz az uralkodás mulandó. Viszont látom az uralkodó erejét és küzdelmét és tudom, hogy neki van lehetősége tenni a fejlődés érdekében. Ezért tisztelem. És mikor látom fáradtságát és elesettségét, nekem meg kell simogatnom a fejét. Hogy ne csüggedjen. Máskor pedig büszke vagyok rá, hogy mekkora erőket képes megmozgatni. Szóval, szeretem. És azon vagyok, hogyha támogatásra van szüksége, akkor ott legyek és segítsem. Persze ezt nem lehet direkt módon, mert akkor az látszana, hogy én irányítok. Mindig, mindent a megfelelő pillanatban kell mondani, segíteni, se előbb se később, ahhoz, hogy az hasson. Mert az uralkodó nem szereti, ha irányítják. Érezni kell, hogy melyik az a pillanat, amikor egy jól irányzott szóval, vagy mondattal tovább tudom lendíteni. Úgy, hogy észre sem veszi. De érzi, hogy jó, hogy mellette vagyok. Közben rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez, hogy én vagyok a királyné. Olyan lehetőségeim vannak, mint annak elötte sose. Kezdem érteni, hogy miért volt annyi irigyem és lett annyi ellenségem akkor, amikor kiderült, hogy én leszek a király felesége. ha már itt vagyok, akkor ezekkel a lehetőségekkel élek, hisz tisztában vagyok vele, hogy minden múlandó. Ez is.
A királyné
Hú! Ez egy kicsit sok lett. Mikor megírtam, nem volt több húsz sornál.
VálaszTörlés